Múltkor azt mondtam a blog átalakul. Akkor még azt gondoltam, lesz időm arra, hogy csinálni tudjak egy blogot. De jelenlegi időmérlegemet szemlélve, lehetetlen, hogy ezt úgy tudjam művelni, hogy vállalható legyen. 

Nem tudnék minőséget és rendszerességet biztosítani a blognak, és hogy olyanhoz adjam a nevem ami nem üt meg egy általam elvárt minőséget az ki van zárva, így nem csinálom. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy feltűnök a Városképp blogon egy-két poszttal.

Tehát a forrás:budapest véget ér.

De itt marad, bárki szörfölhet, visszakereshet majd benne.

Végül pedig lássuk, milyen mérleggel zár a blog és közvetve én.

123 bejegyzés 422 kommentet termelt 1 év és 3 hónap alatt. Hivatkozott a blogra és linkelt egy rakat másik blog, de hivatalos internetes lap is, cikk is. Más város-bloggerekkel együtt vendég voltam a Tilos rádió Spanyolinkvizíció műsorában, később pedig a Városképp és a Budapest jövője blogok bloggereivel már önálló műsorral jelentkeztünk a Tilosban, amely a mai napig működik és sikeres. Cikkem volt és lesz a hg.hu-n valamint a következő Atriumban jelenik meg az első épületkritikám.

Smiló Dávid voltam.

Ahogy már az urbanista és a városképp is beszámolt róla, e hét szerdán 18.00-kor VBF lesz a Kőleves kertben. Városblogger Fröccsözés (bocsika)! Aki akar, az meg jöhet.

Visszatértem a nyárból. Ahogy mindenkinek feltűnhetett, az elmúlt egy hónapban nem történt frissülés. Ennek oka, hogy nem volt időm. És előreláthatólag nem is lesz abban a formájában folytatni ezt a blogot, ahogy eddig ment. Így a következő egy hónapban azon leszek, hogy a blog olyan formát kapjon és olyan tartalmakat szolgáltasson, ami tartja a Budapest-építészhallgató-építészet profilt és mégis fenntartható (szép szó). Nem igazán fér már bele az időmbe a négy öt órás sétálgatás Budapesten egyetlen kép miatt, sajnos.

Úgyhogy majd jövök.

Tehat, osszejon 400 diak europabol es egyutt toltenek ket hetet egy adott orszagban. A szervezo orszag minden evben mas. Ebben az evben Olaszorszag. Elotte az Irek voltak, elotte a Gorogok. Es elotte? Hat elotte a Magyarok.

Itt van arrol egy cikk.

A lenyeg hogy talalkozzon angol-magyar, olasz-nemet, roman-dan, magyar-spanyol es igy tovabb. A ket het alatt meg egyutt dolgoznak. Megkozelitoleg van 15 workshop, vannak elmeleti workshoppok, amik a kortars epiteszettel foglalkoznak, vannak epito workshopok amelyek meg egy adott installaciot epitenek meg.

A dolog nem merul ki epiteszetben, van streetart workshop, ok korbejarjak a varost ahol vagyunk es telefujkodjak (ebben vagyok en is :) ) de ugyanugy van ruhatervezo workshop is.

A varoska ahol vagyunk az egy eszak-italiai varoska called Darfo.

Meg jovok.

Ma hajnali hatkor felszállt egy gép ami elvitt engem Olaszországba egy nemzetközi építészhallgató találkozóra és workshopra. Ez annyit jelent, hogy az elkövetkező tizennyolc napban mérsékelten lesznek bejegyzések, hacsak nem onnan.

Itt a link, hogy mi is ez

Ciao!

Mindenki ismeri a remekbeszabott City screen nevű szolgáltatást. Lehet nézegetni egy nagyobbacska kivetítőn a híreket, meg a vicces CBA hirdetéseket a miközben várjuk a metrót. Eddig még semmi furcsa sincs az egészben. De,

Amikor „szerelvény érkezik" akkor beugrik egy kis videó, ami figyelmeztet minket, hogy most már kattanjunk le a képernyőről mert „szerelvény érkezik" és lépjünk hátrébb. Még talán ez is megszokott lehet. De,

Miért van az, hogy ezen a kisfilmen, szutykos fülű lepukkant emberek, egy lepukkant, sötét piszkos állomáson állnak. És miért egy pisafoltos metrószerelvényre szállnak fel, amin nincs egy ember sem aki mosolyog??

Még ha közelebb is áll a valósághoz, akkor se legyen már ilyen halott az egész. Ez tökre Determinál. Le vele.

Kerestem a City screen-t, hogy adják már oda a videót, mert nagyon elnyerte a tetszésemet, nem válaszoltak. Ha valakinek meg van, az nyomja fel youtube-ra. Addig is itt van pár nézet.

Budapesten nem változik semmi! Budapest nem halad semerre!

Na ja, azért én összeszedtem azokat a tereket utcákat amik a gyalogosoké lettek részben vagy egészben, mióta élek. És ez csak az ami egy délután alatt miközben sétáltam át belvároson eszembe jutott. Aki tud még kommentelje!

Váci utca északi déli része

Ráday utca

Pollack Mihály tér és környéke. Cikk a Pollack pavilonokról

Király utca (na jó erre azért én sem vagyok valami büszke)

Szomory Dezső tér

Városház "tér" (Tudom, ez ideiglenes)

A gödör (hullám!)

Cukor utca és környéke (még nem indult be, de megveti itt a lábát pár jobb kocsma, király lesz)

Dorottya Palota és környéke. Bővebb infó Dorottyáról

Szent István tér

Zrinyi utca

Szabadság tér

Kecskeméti utca, Petőfi utca, Október 6. utca (Folyamatban) 

Van a Hungária körút, azon egyszer csak van egy felüljáró. Az a felüljáró ahonnan belátni a vidámparkba és lehet mindig nézni, hogy hogyan lendülnek be a hullámvasúton az emberek.

Erről a felüljáróról levezet két lépcső. Ez a két lépcső kurva érdekes. Nem válik el a szerkezet és a forma, Egy spirál az egész. Szerintem nem kell mélyreható statikai ismeretekkel rendelkeznünk, hogy érezzük, ezen gondolkodni kellet, ez nem három pillér amire ráhányjuk a lépcsőt aztán szevasz. Ez két ponton van megfogva, egyszer a hídon egyszer meg a földön, ez a két pont egymás fölött van, a többi meg ott lebeg(lebeg), szeretném ha ezt most mindenki átérezné:)

Két szempontból érdekes a dolog még nekem. Az egyik az, hogy a Hungária körúti felüljárójáró, egy lepukkant suttyó környék, pláne az alja. Lövésem sincs, hogyan jöhetett létre ez a mérnöki igényesség. Kinek a fejéből pattant ki, hogy ide ilyen kell? Ez nem egy olyan szerkezet, hogy akkor „ez majd lesz valahogy Józsikám".

A másik ami miatt meglep, hogy én eddig életembe egyetlen egy helyen láttam ilyet, és az a párizsi Louvre üvegpiramisa alatt van... (Ez nagyon da Vinci kódos lett)

Ha tudtok még ilyen lépcsőt Magyarországon, vagy a nagyvilágból, kommenteljétek.

Barcelonában a közterek jók (általánosságban). A padokhoz hasonlóan ki vannak találva. Mindig van benne valami, egyébként elsőre öncélú tájépítészeti elemnek tűnő cucc, ami tökre feldobja. Amitől lendületbe jön, amitől nem egy sivár puszta lesz a magas épületek között, még akkor sem, ha a fű esetleg kopott, vagy kutyaszaros.

Gyakori, hogy a park körbe van véve dombokkal, amik elzárják a várost és a zajt. De találkozhatunk süllyesztett parkkal is, ami ugyanazt a hatás éri el, csak fordítva.

A lényeg, hogy a parkok ezáltal vállnak intimmé, mindig van egy pontja, ami védhető, aminek ha neki vetem a hátam, akkor csak egy irányba kell koncentrálnom. Ez irdatlanul fontos akkor, ha az ember azért megy egy parkba, hogy kikapcsolódjon.

Ha kicsit hasonlítgatni akarunk, akkor érthetővé válik miért olyan kedvelt a gödör, miért annyira működő köztere Budapestnek. Vagy irdatlan nagy sás védi meg az amúgy geci forgalmas úttól, vagy pedig üvegkalickák. Maga a gödör gödör meg egyértelműen zárt-nyitott tér, ahol nem kérdés, hogy védett vagy-e.

katt az alant látható képre a nagyobb felbontásért!

köszönet a fotóért: beamphoto

Barcelonában a padok jók. Vagy játékosak, vagy játékosan egyszerűek, vagy egyszerűen játékosak. Nem zabálják az anyagot, de nem is törnek ketté a használattól. Mellesleg kényelmesek, de ez már tényleg csak plusz.

^{Köszönöm a képeket Áginak!}

Hola! Itten lopom a napot Barcelonaban. Hasonloan mint a multkori Romas kiruccanasom utan errol is lesz par bejegyzes, ha hazaerkeztem. De addig is alljon itt par kep, szigoruan ekezet nelkul.

Emellet lakunk (a Torre Agbar) egy muvesz telepen. Gyakorlatilag egy muhely ami kb 2000 negyzetmeter es van itt kovacs, meg festo, meg asztalos, meg cipesz is. Ez egy workshop aminek a kereteben itt vagyok, lomtalanitott cuccokbol keszitunk butorokat mi. Mi, marmint szakkollegistak. Pont. A pesti alkoholtilalomhoz kapcsolodva, meg talaltam egy ilyet.

Végre megjöttek a szelektív kukák a házunkba! Most már nem kell majd tíz perceket bandukolnom a legközelebbi szelektív szigethez, hanem csak leszaladok és szevasz.

Van papír meg PET-palack gyűjtő.

Még semmilyen hivatalos információt nem sikerült találnom a dologgal kapcsolatban, aki talál kommentelje.

Egyre több helyen látom a városban, hogy elindult a lakótelepeinkhez és panelházainkhoz való illeszkedés, vagy törekvés az illeszkedésre. Most álljon itt ez, idővel lesz még több.

Bal oldalt panel, jobb oldalt új építés. Az új építésű ház gond nélkül veszi át a panel ritmusát és viselkedés módját, sőt talán még szikárabb és még „letisztultabb" mint a panel. Csak az anyag változott (mindig csak anyag változik).

Ha ez a panel is bekerül a csodálatos panelprogramba, ahol majd megkapja a gyönyörű rózsaszín vagy barack árnyalatúra festett dryvit rendszert, akkor semmi különbség nem lesz a két ház között.

A kép nem elsőosztályú, de nem is az a lényege, hogy az legyen, most inkább csak illusztrációja annak, amiről írni fogok.

A kép a Trapéz nevű szórakozóhelyen készült (Egyébiránt ajánlom mindenkinek a figyelmébe, van meleg konyha meg wifi). A hely a Fővámtéri csarnok mögött található, pont ott, ahol egy hatalmas trafóház is, rajta a trafóházainktól megszokott téglahomlokzat-borítással. Szeretem ezeket a trafóházakat. Képesek szembesíteni minket azzal, hogy micsoda orbitális méretekről van szó egy városi ház esetében, amit egy átlagos városi házon nem érzékelünk, hiszen tele van osztásokkal és díszekkel, amik elvonják a figyelmünk, tudattalanul.

Amiről beszélni akarok az az ellentét amit a kép ábrázol. A Trapéz nevű szórakozóhely egy földszintes utcafrontos házikó nyeregtetővel. Ennek a tetőterében(is) lehet üldögélni és sörözni, egy olyan környezetben, ahol látod a tetőt tartó gerendákat és szelemeneket, látod az ácskapcsot is ami ezeket összefogja, és mind e mellett ülsz egy kordbársony borítású kényelmes fotelben. Tudod hol vagy, otthonos ahol vagy. Érted, hogy egy tetőtérben vagy, befogod és átlátod a teret, hiszen végletekig emberi léptékű. A tied.

És akkor hátradőlsz a fotelben és kinézel a tetőablakon és meglátod ezt a brutális részletektől mentes trafóházat, és ha kicsit is érzékeny vagy akkor érzed, hogy itt valami gáz. Nem a trafóházzal és nem a földszintes házikóval, még csak nem is a söröddel. Nem külön-külön van ezekkel gond. Egyszerűen azzal, hogy ezek együtt nem. Valamiért nagyon nem. Túl erős a kontraszt, hogy működjenek.

Vagy csak én dramatizálom túl a dolgot és ez igazándiból olyan ez mint az édes-savanyú mártás, a kontraszt miatt lesz finom. És akkor itt jön képbe a szubjektum, hogy bírod-e a kontrasztokat vagy nem.

Kezdem mesteri fokon művelni a pozitív hozzáállást, már egy tál fosban is megtalálnám a szépet, mint például itt.

Már beszámoltam erről az épületről, szeretem ezt az épületet. De van rajta még egy érdekes dolog, amit csak később vettem észre és nem az épület tehet róla. Emeletenként egyre kevésbé dzsuvásabb, így a középbarna túnustól lentről indulva felfelé eljutunk egészen a márvány fehérig. Meg is csináltam a tónusátmentet. Jó mi?

Azt mondják Újlipótvárosról, hogy viszonylag egységes a bauhaus-osdi miatt. Na ja, a déli rész még csak-csak, de északi! Hátat mutat egymásnak a nem panel és a "panel".

Semmit sem tud kezdeni egymással ez a két stílus, semmit. És ez eléggé megviseli a városszövetet is. A tömbön belül nem találkoznak a házak, a telekhatár bizonytalanná válik, helyén hatalmas szakadék tátong az épületek között. A zártsor fogalma nem értelmezhető, és a tömbök sem igazán működnek tömbként az átjárhatóság miatt. Messziről van, hogy nem is sejteni, utca van a két épület között, vagy csak telekhatár.

Minden ház lötyög a helyén.

Mostanában van szerencsém sokat mozognom Budám. Világéletemben pesti voltam, és azt hittem az egy jó hely. De Buda! Teljesen el vagyok varázsolva, Budapest ott egy maximálisan élhető város képét mutatja. Úgyhogy majd lesz pár bejegyzés, ami megpróbálja megfejteni, hogy miben is rejlik ez az "emberarcúság".

A Kis János Altábornagy utcában, egy egészen izgalmas beépítés sorolódik. Háromszintes ház, alsó szint kihúzva az utcafrontig, ott van a garázs, a garázs tetején meg placc, vagy kert, a felső két szint meg behúzva. Van benne valami angolos, barátságos.

Lépcső vezet fel a bejáratig.

A Városképp blog egyik elharapódzó bejegyzésén kaptam ezt a kommentet sd m nevezetű kommentelőtől:

kedves cicaoroszlán... ...még tavaly augusztusban döntöttem el, hogy soha nem írok neked, mert csak alázni tudnálak, ez pedig nem tesz jót senkinek.  akkor mutatta egy kollegám a forrásbp blogodat. hónapokig röhögtünk rajta az irodában. kiderült az is, hogy széleskörben ismert vagy az építészirodák között, igazából általános napi pihioprogram lettél a sok baromsággal, ritmuskereséssel és tévedéssel. konzervatív pedig véletlenül sem vagyok, de azért csúnya szavakat ne használj!

Már régóta gondolkodtam azon, hogy vázoljam, szerintem miről is szól ez a blog és, hogy mit jelent nekem az a magatartás amit az Urbanista bloggere egyszer viccesen építészeti punknak nevezett, amit hunderbasser merít ki.

Ez a blog egy (jelenleg) másodéves építészhallgató blogja, egy huszonegy éves srácé. Ez vagyok én. A blog akkor jött létre, amikor összegyűlt a fejemben annyi észrevétel Budapestről amit meg akartam osztani másokkal is, és ami túl tud lépni önmagán, és akár hasznot is hajthat. Így indult az egész, összegyűjteni mindazt amit építészhallgatóként észreveszek a városban.

Ekkor még konstans blogként gondoltam a forrás:budapestre, ami mindig egy adott minőséget tud közvetíteni. Hamar kiderült, hogy ez nem így lesz. Nem így lesz, mert tobzódom, az álláspontom pedig kiforratlan. Kiderült, hogy ha ma gondolok valamit egy házról, akkor holnap homlokegyenest mást fogok gondolni róla. Miért?

Azért mert ez egy fejlődéstörténet (legalábbis merem remélni). Egy fejlődéstörténet teljes dokumentációja, ami publikusságának köszönhetően, sohasem lesz megkerülhető számomra. Itt fog állni, most már egész kibaszott életemen keresztül, hogy folyamatosan emlékeztessen arra, semmi sem lesz állandó amit az építészetről valaha is gondolni fogok. Ez egy mementó.

Ti pedig tanúja lehettek ennek az emlékezésnek, tanúi lehettek, miden botlásnak, minden fellángolásnak, minden radikális és progresszív gondolatomnak, minden káromkodásomnak és dühömnek.

És én ilyen is leszek, mert még nem vagyok kiforrott és jó darabig nem is akarok az lenni. Még megtehetem, hogy lefaszozom az öregeket, hogy leszarozom azokat akik nem értenek velem egyet, és mindemellett megtehetem, hogy rácsodálkozom a világra. Még belebújhatok az ifjonc és bohó titán szerepébe.  Így egészen addig bele is fogok bújni ebbe a szerepbe, amíg úgy érzem, hogy nem hamis.

Ezen mondtatok értelmében tehát:

Bekaphatod sd m!

:)

A város szövet, de helyenként kilátszik a szál.

A budaiaknak megszokott, hogy Buda egy belsőbb kerületéből gyakorlatilag minden kisebb magaslatról elég jól látni a lepényként elterülő pestet. Így az igazi kunszt az, ha Pest egy belsőbb kerületéből látod Budát. Sokkoló milyen messzire ellátni egyes helyekről, úgy mint:

A gyöngyösi utcai metrómegállótól a Citadella szabadságszoborig

Az Népliget autóbusz állomástól a budai várig

Ezek a dolgok jóóó messze vannak egymástól.

Ez hosszabb lesz, de annál izgalmasabb. Szerintem.

Az egyik előadásunkon Balázs Mihály építész volt a meghívott előadó, a Pázmány Péter katolikus Egyetem új épületéről beszélt, amit természetesen ő tervezett. Az épület a Szigony utcai lakótelep kellős közepén áll. Bővebb infó itt.

Lényeg a lényeg, az épület téglaburkolatot kapott, merthogy a nyolcadik kerületben sok a beépítetlen telek, és emiatt sok tűzfal van, és emiatt sok téglát látni a városrészben. Pont.

Akkor megkérdeztem tőle, hogy lehet-e (szabad-e) idomulni egy olyan dologhoz, ami (pláne egy ilyen dinamikusan változó helyen, mint a nyolcker) el fog tűnni, lévén hogy az üres telkeket beépítik és volt tűzfal, nincs tűzfal.

Balázs Mihály azt mondta, hogy most az ő épülete idomul az üres telkeken álló falakhoz, de majd ha az üres telkeken újra épület lesz, akkor azokon az épületeken a sor, hogy idomuljanak az ő épületéhez. Így a kör bezárul. Nem voltam elégedett a válasszal, azt gondoltam, hogy ez a valóságban nem működhet, mígnem megtaláltam ezt:

A Váci úton áll egy sarok irodaház (valami CIB). Amikor ez az épület megépült, állt mellette egy kétszintes másik ház, amit azóta elbontottak, ez a tűzfalon jól látszik. A valaha állt kétszintes ház miatt a baszom nagy nyolc szintes irodaház tömege a telek határon leugrik és csak négy szintes lesz. Tehát a nagy iroda ház így próbált klappolni a kisebbhez. Pont.

A csavar a történetben, hogy idővel a kisebbik házat elbontották mellőle, hogy oda is egy baszom nagy irodaházat építsenek. Az új irodaház még nincs kész, de van egy látványterv a telek szélén. A látványterven pedig az látszik, hogy az új irodaház úgy kapcsolódik a régebbi irodaházhoz, hogy ő is leejti a tömegét a telekhatáron.

Tehát volt valaha egy alacsony épület a váci úton, amire már soha senki nem fog emlékezni. De! Lesz egy alacsony része a Váci útnak. A kis épület hatással volt egy irodaházra, az irodaház pedig hatással volt egy másik irodaházra. Így emlékezik a városszövet, így lehet mégis a mulandóhoz igazodni.